Mé le is rajzoltam magammal… Hát nem ééédi?

Ilyenkor mindig elkeseredem, keresem a kapaszkodókat, melyek viszont kiaszaladnak a kezem alól, mert semmi sem örök, minden változik. Emberek élnek, meghalnak, életük behatásai viszont fönnmaradnak: tárgyak, emlékek mások lelkében, gyermekek… De tulajdonképpen mindez teljesen céltalanul történik, legalábbis nem láthatja senki sem, hogy mi felé tart ez az egész. Az egyszerű elme ezért kitalál mindenféle felsőbbrendű lényt vagy erőt, vagy egyszerűen nem is foglalkozik a miértekkel, ezért pedig igen irigylem őket, mert szerintem ők a boldog emberek. Persze ez is relatív, hiszen lehet, hogy ő maga nem tartja magát boldog embernek, és mindez megintcsak azi ingerek olyasfajta leképeződése az elmémben, amely téves képet ad a személyről és annak életéről.

Ezért megkérdőjeleződik bennem: létezik-e egyáltalán olyan, hogy boldogság, vagy ez is csak az elmém szüleménye? Viszont ha az utóbbi, akkor elvileg más agyában nem létezhet ez a fogalom, márpedig ha valakinek azt mondom: “boldogság”, tudja mire gondolok. Elképzelhető-e az, hogy az egyénen felül egy közösségi szellem is létezik, ami miatt ugyanúgy értelmezzük a behatásokat?

Ezek a kérdések ugyanolyanok, mint az a kérdés, hogy “Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?”. Ördögi körforgás, minden hat mindenre, és az ember képtelen ennyi információt és behatást feldolgozni, még akkor is, ha agya többre képes, mint amennyire most használja. Olyan univerzum részei vagyunk, aminek csak egy kis részletét vagyunk képesek feldolgozni, ezért lehet, hogy jobban teszi az, aki szépen csöndben végzi a dolgát. Azért végzi a dolgát, hogy fönnmaradhasson és beteljesíthesse sorsát: a halált.

Carl Gustav Jung mondta: mindeki a felé a természetes nyugalmi állapot felé tart, amitől egy dolog választja el és az nem más, mint az élet. Az életnek viszont van egykülönös hajtóereje: fenn akar maradni. Nem tudjuk, miért akarja fenntartani magát, de az biztos, hogy ebben nem csak én veszek részt és velem egy időben élők, hanem az őseinktől kezdve az utódainkon keresztül mindenki. Meghalnunk azért kell, hogy a következő generáció fönnmaradhasson – ám ez az élet vége felé közeledve valahogy mégsem tudatosul az emberben. Eddig azért élt, hogy továbbadhassa az életet, de miután ezt beteljesítette, sem tűnik el az életre való törekvése. Olyan, mint egyfajta tudathasadásos állapot: harc az egyén és a közösség tudata/élete között.

Lehet, hogy felesleges olyan körülhatárolt dolgot keresni, mint egy válasz, mégha maga a kérdés konkrét is. Az ember azon tapasztalatára alapoz, amivel az iskolában is találkozott már: Ha feltesznek egy kérdést, akkor arra biztos van válasz is. De mivel mindkét dolog – a kérdés és a válasz is – az ember által kreált dolog, beleesünk abba a csapdába, hogy elhisszük: ez az elv élet kérdéseire is vonatkozik. Pedig nem biztos, hogy így van, és ezt az ember nehezen fogadja el.

Tehát ha az emberi lépték szerint felvázolt “boldog életet” akarunk élni, akkor nem érdemes beleásni magunkat ilyen válaszkeresésbe. Kapaszkodókat sem érdemes keresni, mert az egyetlen biztos pont az, hogy létezel. Én ezeket a “válaszokat” találtam – és igen, direkt van idézőjelben, mert másnak nem biztos, hogy megfelel…

- Család – főként anyum
- Barátok (Lilly, Szöszi, Sziszi, Hoshi, Amy, Shaneka)
- tengeridisznóim: Dönci, Dana és Diego (még ha utálatos, önző dögök, akkor is)
- Dante, a gitárom
- a kilátás az ablakomból
- a zene
- az éneklés
- msn
- nagyi töltöttkáposztája
- rajzolás – ha olyanom van
- a Távol-Kelet
- az icipici cd/dvd gyűjteményem + a tömérdek nem eredeti xD
- rubik kocka (amy )
- a jó hangfulatú Animeconok és a cosplay
- röplabda, kosárlabda (habár mostanság hanyagolom…)
- sok olyan más dolog, ami most nem jut az eszembe

Terveim a jövőre nézve:

- sikeresen érettségizni
- cosplayezni (Elizabeth a Gintama-ból: az a fehér kacsaszerű izé, aki táblákkal kommunikál XD)
- bekerülni az ELTE-BTK orosz v japán v kínai v kóreai szakára
- lefogyni
- bepasizni
- boldognak lenni

ラップじゃない。カツラップだよ!!!

Memories consume
Like opening the wound
I’m picking me apart again
You all assume
I’m safe here in my room
(unless I try to start again)

I don’t want to be the one
The battles always choose
‘Cause inside I realize
That I’m the one confused

I don’t know what’s worth fighting for
Or why I have to scream
I don’t know why I instigate
And say what I don’t mean
I don’t know how I got this way
I know it’s not alright
So I’m breaking the habit
I’m breaking the habit
Tonight

Clutching my cure
I tightly lock the door
I try to catch my breath again
I hurt much more
Than anytime before
I had no options left again

I don’t want to be the one
The battles always choose
‘Cause inside I realize
That I’m the one confused

I don’t know what’s worth fighting for
Or why I have to scream
I don’t know why I instigate
And say what I don’t mean
I don’t know how I got this way
I’ll never be alright
So I’m breaking the habit
I’m breaking the habit
Tonight

I’ll paint it on the walls
‘Cause I’m the one at fault
I’ll never fight again
And this is how it ends

I don’t know what’s worth fighting for
Or why I have to scream
But now I have some clarity
To show you what I mean
I don’t know how I got this
I’ll never be alright
So I’m breaking the habit
I’m breaking the habit
I’m breaking the habit
Tonight

Kifolytak a szavak ebből a ceruzából
Kedves szavak, melyeket neked akarok adni
Nem tudok aludni
Mondanom kell
jó éjszakát

Mikor együtt vagyunk, csodálatosan érzem magam
Mikor nem lehetek melletted, szétesem
Minden mit mondassz, szent nekem
Olyan kék a szemed
Képtelen vagyok elnézni
Ahogy fekszünk a csöndben
Suttogsz nekem

“Amy, gyere hozzám
Ígérd meg, hogy mellettem maradsz!”
De hisz kérned sem kell
Tudod, hogy csak érted élek
Tudod, hogy meghalnék azért, hogy ölelhesselek
Hogy veled lehessek
Valahogy megmutatom
Hogy te vagy nekem az éjjeli égbolt
Mindig mögötted voltam
S mostantól mindig melletted leszek

Annyiszor sírtam magam álomba
De most, hogy azt mondod, szeretsz, én is szeretem magam
Sose gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani
Sose gondoltam volna, hogy ott leszel
Te

Nézd, Sarah! Nézd, mit ajánlok neked! Az álmaidat.
Olyan keveset kérek… Engedd, hogy uraljalak, és mindent megkaphatsz, amit csak szeretnél!
Félj! Szeress! Tedd, amit mondok, és a szolgáddá válok!

Az én hozzáállásom a karácsonyhoz egyedi, igazi érzelmi hullámvasút. Az advent mindig várakozással, ajándékötletek kifundálásával telik. Várom azt a meghittséget, amit ennek az ünnepnek tulajdonítanak. Aztán ahogy eljön a Szenteste, mindig eszembe jut, hogy mindez mennyi felesleges dologgal jár. Anya ideges, hogy jaj nincs kész ez vagy az, én meg szitkozódva takarítom fel az évezredes port, ami az amúgy icike-picike lakásban lerakódott az elmúlt pár hétben/hónapban (ugyanis hétközben nem igen áldozunk a takarítás szentségének, egyszerűen nem jut rá idő…), illetve készülünk jó nagyanyám külön karácsonyra tartogatott megjegyzéseire. De végül mindig rájövök, hogy mindez megéri…

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Ez eredetileg 2 különböző kép, aztán összevágtam őket gépen, kinyomtatam és még1x átdolgoztam. És meg vagyok elégedve. ^^ (akezüket leszámítva, az borzalmas lett…) Ahhoz képest, hogy nem szoktam rajzolni… XD

Enyhén szólva durva…

Tanulság: Ne egyél gyorséttermi kaját…