Az én hozzáállásom a karácsonyhoz egyedi, igazi érzelmi hullámvasút. Az advent mindig várakozással, ajándékötletek kifundálásával telik. Várom azt a meghittséget, amit ennek az ünnepnek tulajdonítanak. Aztán ahogy eljön a Szenteste, mindig eszembe jut, hogy mindez mennyi felesleges dologgal jár. Anya ideges, hogy jaj nincs kész ez vagy az, én meg szitkozódva takarítom fel az évezredes port, ami az amúgy icike-picike lakásban lerakódott az elmúlt pár hétben/hónapban (ugyanis hétközben nem igen áldozunk a takarítás szentségének, egyszerűen nem jut rá idő…), illetve készülünk jó nagyanyám külön karácsonyra tartogatott megjegyzéseire. De végül mindig rájövök, hogy mindez megéri…
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
